Tevescsián suhan át az éjszakán. A város szélén még megbotlik pár fekvő rendőrben, de tisztelettudóan bocsánatot kér mindegyiktől. Legtöbben szóra sem méltatják, csak az egyik mormol valamit a bajsza alá, aztán másik oldalára fordul. Hiába itt már nincs közvilágítás és Tevescsián nem lát jól a sötétben.
Tevescsián gyors fajzat ezért nyomban, ott terem a Bakonyban. Átvág hegyeken és völgyeken, erdőkön és réteken, de hiába az update, sok itt az upgrade, elfárad a teste. Meg úgyis agyat szellőztetni jött ide, azt meg csak úgy a ló halálában nem lehet. Így Tevescsián pihenőt keres, és hip-hop előtte terem egy vadász les. Felkapaszkodik hát a toronyba, csak úgy recseg lába alatt a korhadvány. Fentebb kényelmesen elhelyezkedik, és alaposan körbekémlel. Nem szeretné, ha bárki megzavarná, miközben agyát szellőzteti. Az első időkben még azt hitte, ez itt is természetes dolog, hisz annyit hallotta a szomszéd Gyuritól, hogy „az asszony már megint a plafonon van, a gyerek meg sipítozik össze-vissza, én inkább elmegyek, aztán kiszellőztetem az agyam”. Ilyenkor Tevescsián csak hosszú órák múlva látta újra, igen bőbeszédűen és ide-oda dülöngélve, le-leverve a régen szép volt vakolatot. Egyszer aztán Tevescsiánra a kisboltban jött rá az agyszellőztetés. Az öreg boltos, Teri néni éppen hátrament a raktárba sárgaborsó főzelék konzervért, s visszaérve már csak Tevescsián agyát látta szellőztetés közben. Erre az idős asszony földhöz vágta a konzerveket, a szívéhez kapott, és egy „jesszusmariska” kíséretében elhagyta az élők világát. Tevescsián természetesen igencsak meglepődött, de szerencséjére a boltban nem volt rajtuk kívül senki, és később a néni magas koleszterinszintjére és stresszes életére foghatta a történteket. Egyedüli szemtanúkat, a sárgaborsó főzelék konzerveket pedig az elkövetkező hetekben vacsora tájt hallgattatta el örökre. E sajnálatos eset után azonban soha nem felejtette el, hogy az emberek csak átviszik az értelmükbe agyuk szellőztetését.
