Benny Hill a világ egyik legnagyobb nevettetője volt
1992. április 20-án hunyt el, minden bizonnyal szívinfarktus következtében. Holtestét csak néhány nap elteltével fedezték fel.
Tevescsián kiszellőzteti az agyát - első part
Tevescsián suhan át az éjszakán. A város szélén még megbotlik pár fekvő rendőrben, de tisztelettudóan bocsánatot kér mindegyiktől. Legtöbben szóra sem méltatják, csak az egyik mormol valamit a bajsza alá, aztán másik oldalára fordul. Hiába itt már nincs közvilágítás és Tevescsián nem lát jól a sötétben.
Tevescsián gyors fajzat ezért nyomban, ott terem a Bakonyban. Átvág hegyeken és völgyeken, erdőkön és réteken, de hiába az update, sok itt az upgrade, elfárad a teste. Meg úgyis agyat szellőztetni jött ide, azt meg csak úgy a ló halálában nem lehet. Így Tevescsián pihenőt keres, és hip-hop előtte terem egy vadász les. Felkapaszkodik hát a toronyba, csak úgy recseg lába alatt a korhadvány. Fentebb kényelmesen elhelyezkedik, és alaposan körbekémlel. Nem szeretné, ha bárki megzavarná, miközben agyát szellőzteti. Az első időkben még azt hitte, ez itt is természetes dolog, hisz annyit hallotta a szomszéd Gyuritól, hogy „az asszony már megint a plafonon van, a gyerek meg sipítozik össze-vissza, én inkább elmegyek, aztán kiszellőztetem az agyam”. Ilyenkor Tevescsián csak hosszú órák múlva látta újra, igen bőbeszédűen és ide-oda dülöngélve, le-leverve a régen szép volt vakolatot. Egyszer aztán Tevescsiánra a kisboltban jött rá az agyszellőztetés. Az öreg boltos, Teri néni éppen hátrament a raktárba sárgaborsó főzelék konzervért, s visszaérve már csak Tevescsián agyát látta szellőztetés közben. Erre az idős asszony földhöz vágta a konzerveket, a szívéhez kapott, és egy „jesszusmariska” kíséretében elhagyta az élők világát. Tevescsián természetesen igencsak meglepődött, de szerencséjére a boltban nem volt rajtuk kívül senki, és később a néni magas koleszterinszintjére és stresszes életére foghatta a történteket. Egyedüli szemtanúkat, a sárgaborsó főzelék konzerveket pedig az elkövetkező hetekben vacsora tájt hallgattatta el örökre. E sajnálatos eset után azonban soha nem felejtette el, hogy az emberek csak átviszik az értelmükbe agyuk szellőztetését.
Tevescsián gyors fajzat ezért nyomban, ott terem a Bakonyban. Átvág hegyeken és völgyeken, erdőkön és réteken, de hiába az update, sok itt az upgrade, elfárad a teste. Meg úgyis agyat szellőztetni jött ide, azt meg csak úgy a ló halálában nem lehet. Így Tevescsián pihenőt keres, és hip-hop előtte terem egy vadász les. Felkapaszkodik hát a toronyba, csak úgy recseg lába alatt a korhadvány. Fentebb kényelmesen elhelyezkedik, és alaposan körbekémlel. Nem szeretné, ha bárki megzavarná, miközben agyát szellőzteti. Az első időkben még azt hitte, ez itt is természetes dolog, hisz annyit hallotta a szomszéd Gyuritól, hogy „az asszony már megint a plafonon van, a gyerek meg sipítozik össze-vissza, én inkább elmegyek, aztán kiszellőztetem az agyam”. Ilyenkor Tevescsián csak hosszú órák múlva látta újra, igen bőbeszédűen és ide-oda dülöngélve, le-leverve a régen szép volt vakolatot. Egyszer aztán Tevescsiánra a kisboltban jött rá az agyszellőztetés. Az öreg boltos, Teri néni éppen hátrament a raktárba sárgaborsó főzelék konzervért, s visszaérve már csak Tevescsián agyát látta szellőztetés közben. Erre az idős asszony földhöz vágta a konzerveket, a szívéhez kapott, és egy „jesszusmariska” kíséretében elhagyta az élők világát. Tevescsián természetesen igencsak meglepődött, de szerencséjére a boltban nem volt rajtuk kívül senki, és később a néni magas koleszterinszintjére és stresszes életére foghatta a történteket. Egyedüli szemtanúkat, a sárgaborsó főzelék konzerveket pedig az elkövetkező hetekben vacsora tájt hallgattatta el örökre. E sajnálatos eset után azonban soha nem felejtette el, hogy az emberek csak átviszik az értelmükbe agyuk szellőztetését.
Puskás Ferenc 82 éve született
Karinthy Ferenc: Két művész
Esős idő volt, a pálya mélyen felázva, csupa pocsolya. Mindenki csúszkált, bukdácsolt, a passzok, lövések a latyakba ragadtak vagy el-fölcsúsztak, falsul kiperdültek. Egyedül Puskás nem látszott tudomást venni a rossz talajról, átadásai, szöktetései hajszálpontosak, minden bombája életveszélyes. Zelk, a költő és szurkoló a mérkőzés után megkérdezte tőle a presszóban:
- Mondja, Öcsikém, hogy lehet az, hogy a többiek labdái rendre a tócsába fulladnak, vagy messzi elszállnak, a magáé meg mindig épp a víz színén siklik el? Hogy csinálja, mi ennek a technikája?
- Úgy kell, rúgni, művészkém - kacsintott a csatár.
Esős idő volt, a pálya mélyen felázva, csupa pocsolya. Mindenki csúszkált, bukdácsolt, a passzok, lövések a latyakba ragadtak vagy el-fölcsúsztak, falsul kiperdültek. Egyedül Puskás nem látszott tudomást venni a rossz talajról, átadásai, szöktetései hajszálpontosak, minden bombája életveszélyes. Zelk, a költő és szurkoló a mérkőzés után megkérdezte tőle a presszóban:
- Mondja, Öcsikém, hogy lehet az, hogy a többiek labdái rendre a tócsába fulladnak, vagy messzi elszállnak, a magáé meg mindig épp a víz színén siklik el? Hogy csinálja, mi ennek a technikája?
- Úgy kell, rúgni, művészkém - kacsintott a csatár.
Indigókék fénylepkék
Valamit most írnom kéne,
Indigókék fénylepkékre.
De a lepkék elrepülnek,
Árnyékaik elterülnek.
Mennek sorra más földrészre,
Soha nem térnek már észre.
Térre vágynak szenvtelenül,
Arra mennek, merre merül
Ösztönüknek titkos vágya:
Kilátás egy Szebb Világra!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)