simple solution
COMIXPOLY
A Comixpoly egy társasjáték a képregény kedvelőknek, és persze azoknak, akik szeretnek magukon, de legfőképp barátaikon mulatni.
Hozzávalók: maga a társas, egy hagyományos, hat oldalú dobókocka és annyi bábu, ahányan szeretnének játszani. Emellett jó, ha valakinek a társaságból van olyan mobilja, vagy fényképezőgépe, amivel fotókat, esetleg videókat tud készíteni.
A játék értelemszerűen a Start mezőről indul, és a Cél mezőn ér véget. A célba csont nélkül kell beérni, azaz csak akkor fejezte be a játékos a társast, ha pont annyit dob, amennyivel a célba léphet. Ha többet, akkor a cél elérése után visszafelé kell számolni.
A következőkben néhány info a különböző mezőkkel kapcsolatban:
Wamm és Wumm mező:Ha wammba lépsz, a Wummba jutsz, ha viszont a Wummba, akkor visszacsöppensz a Wammba. Tiszta Sliders, ami a csúszkálást illeti.
Kázmér és Huba mező:Ha ide sodor a kocka, akkor bizony irtó ronda grimaszt kell vágnod, amiről a többiek fotót készítenek, és ha nagyon szeretnek, még talán valamelyik közösségi oldalra is felteszik.
Ismered a szomszédod? mező:
A szomszéd játékos feltesz neked egy kérdést magáról. (Pl: Mi a kedvenc filmje, hányas cipőt hord stb.) Ha tudod a választ, akkor dobhatsz mégegyszer, ha nem, akkor meg legalább megtudtál valamit a szomszédodról.
Párbaj mező:A párbajt egy párbajkártya húzásával játszhatjátok le. A párbajkártyákon ilyen kérdések lehetnek (persze bármi más is):
- Mikor tette meg Fulton első gőzhajója az első útját a Hudson folyón? (1807.)
- Mennyi byte egy megabyte? (1048576 byte = 1 MB)
- Hány évig tartott valójában a száz éves háború? (114)
- Hány mm a szabvány A/4-es papír hosszabbik oldala? (297 mm)
- Hány méter magas lesz a 2009-ben elkészülő Burj Dubai felhőkarcoló? (818 m)
- Hány km-re van légvonalban Moszkva Budapesttől? (1853 km)
- Melyik évben született Michael Jackson? (1958.)
- Ki tud 30 mp alatt több különböző fajtájú gyümölcsöt felsorolni?
- Ki tud több EU tagállamot felsorolni 30 mp alatt?
- Ki tud több afrikai államot felsorolni 30 mp alatt?
stb.
Értelem szerűen az nyeri a párbajt, aki többet tud, vagy közelebb tippelt a megoldáshoz.
Halvad szomjas mező:Ha ide lépsz, akkor egy vállalkozó szellemű játékostársadnak meg kell téged itatnia (mindenkinek szíve joga, hogy ehhez a művelethez milyen italt választ).
Arkham Elmegyógyintézet mező:Egy körben csak egy játékossal hüvelyk-szkanderezhetsz (ami egyébként ugyanaz, mint a fingerfight). Ha nem győzöd le, akkor várnod kell a következő körig, hogy újra próbálkozz (akár mással is).
Személyes mező:Húznod kell egy Személyes kártyát, és válaszolni az azon szereplő kérdésre. Ezek a kérdések lehetnek például:
- Mi az az egyetlen dolog, amit magaddal vinnél egy lakatlan szigetre?
- Milyen díjat szeretnél megkapni? (pl.: Nobel, Oscar stb.)
- Mi lenne az első 5 dolog, amit azután tennél, hogy megnyernéd az ötös lottót?
- Hová szeretnél elutazni a világon, és miért?
- Mi a leggusztustalanabb dolog, amit életedben megettél, vagy megittál?
- Mi volt a legcikibb, amit egy pasiért/csajért megtettél?
- Mitől félsz a legjobban?
stb.
Elvitte a cica a nyelvét mezők:Ha ide lépsz, akkor a küldetés mezőkön kell végigmenned. Itt mindig arra a mezőre kell lépned, amennyit dobtál. Ha végre sikerült egyest dobnod, onnan már bármennyivel folytathatod a játékot. Amíg viszont a küldetést teljesíted, nem szólalhatsz meg.
Az egész játék alatt érvényben lévő TAM szabály:
Amíg a Comixpolyval játszotok, érvényben van a TAM szabály. Ez azt jelenti, hogy nem szabad kiejteni azt, hogy TAM (pl.: TAMás, volTAM, aludT AMeddig stb.) Aki mégis kiejti, annak azt kell mondania, hogy KAKUKK. Ha viszont nem veszi észre, hogy kimondta, de valaki más igen, akkor annak azt kell mondani, hogy KUKÁK! Ha bárki elfelejti a TAM szabályt, vagy összekeveri, hogy mikor kell KUKÁKat, vagy KAKUKKot mondani, esetleg feleslegesen mondja, annak bűntetés jár. A bűntetésben előre meg kell állapodni, lehet ez fekvőtámasz, fülhúzás, vagy ivás, kinek mi a legmegfelelőbb.
A társasjáték legfőképp tizen, huszon, harmincas stb. korosztálynak való, de kisebb szabálymódosításokkal az, és úgy játszik vele, aki és ahogyan akar.
Szerzői jogok:
Letölteni, átrajzolni, repülőt hajtogatni belőle szabadon lehet. Üzleti célokra felhasználni (azaz pénzt, vagy bármilyen szolgáltatást kérni érte) szigorúan tilos. Mert én azt mondom, és mivel én vagyok a szellemi anyja és első kivitelezője ennek a játéknak ezért meg is tehetem. Ha van olyan unatkozó milliomos, aki nemcsak szórakozni szeretne a Comixpolyval, hanem hasznot lát benne, az keressen meg ;)
A játék neve nem hivatalos, egyszerűen csak ez jutott eszembe. Ha valaki tud egyedibbet és jobbat, az szóljon.
Felhasznált művek, karakterek:
Superman, Batman (DC Comics)
Bill Watterson: Kázmér és Huba
Gabriel: Fekete macska - A világ legjobb képregénye
Roy Lichtenstein: Whaam! (Bummm!)
Hergé: Tintin
Richard F. Outcault: Yellow Kid
Conore: Halvad & Lilly
Egyébként pedig jó szórakozást, és ha valamit nem értetek, akkor találjatok ki valamit, vagy kérdezzétek meg tőlem.
Örkény István: November
István Örkény: November
Örkény (1912-1979) is one of the most popular writers of post-war Hungary. Örkény wrote a lot of one minute stories till the end of his life. These short stories contain wisdom, humour and lots of sarcasm. The Corvina Book Ltd. published a collection of One Minute Stories in english.
Megszólító kapcsolat
Titkos vágyam aposztrófnak lenni egy mondatban.
'
'
Hiányt jelző-vessző!
'
'
Ki csak utal, s rá kevesen utalnak.
Titkos félelmem relációnak lenni két halmaz közt.
< >
Viszonyt jelző-erő!
< >
Ki csak utál s kit kevesen utálnak.
'
'
Hiányt jelző-vessző!
'
'
Ki csak utal, s rá kevesen utalnak.
Titkos félelmem relációnak lenni két halmaz közt.
< >
Viszonyt jelző-erő!
< >
Ki csak utál s kit kevesen utálnak.
Változatok március 15-re
Nincs még egy nemzeti ünnepünk, melyhez annyi hagyomány, szokás fűződne, mint március 15-hez. A forradalom és szabadságharc óta eltelt 160 évben mit sem veszített az ünnep fényéből. Ez sok más dolog mellett annak is köszönhető, hogy március 15-e szellemének a mai napig van aktuális mondanivalója. Bár a magyar történelem során a különböző politikai erők sokszor próbálták meghamisítani és aktuálpolitikai célokból kihasználni, mi több, kisajátítani a forradalom és szabadságharc eszméit, ugyanakkor az 1956-os forradalom, vagy az 1989-90-es rendszerváltás is sokat köszönhet a márciusi eseményeknek.
Közvetlenül az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után betiltották a megemlékezést. Amikor 1860. március 15-én fiataloknak egy csoportja az utcára vonult, hogy megkoszorúzzák a vértanúk sírját, a katonaság közéjük lövetett. Az elkövetkező hét évben a szabadban ünnepeltek. A kiegyezés után már nem tiltották a megemlékezést, bár a királyi hatalom nem is nézte jó szemmel. 1898-ban azonban nem lehetett nem megemlékezni az ötven évvel azelőtt történt eseményekről. Magyarország ünnepelt, a hatalom pedig azt hangsúlyozta, hogy a nemzeti érzület első bajnoka a király, akihez minden hazafi lojális marad.
A dualista rendszer bukása után március 15-ét piros betűs ünnepnek kiáltották ki, és mindenki arról beszélt, hogy végre elérkezett az a március, mikor végre szabadon lehet ünnepelni a forradalmat. Az ország 1923-ban Petőfi születésének 100. és a március 15-ei forradalom 75. évfordulóját ünnepelte. Az ünnepi beszédekben, a korigénynek megfelelően megjelent a revizionista tartalom. Petőfi alakját a határokon túl nyúló erőnek tekintették, mely egyesíti a magyarságot. Az 1930-as évek második felében egy új politikai mozgalom jelentkezett, a népi írók csoportja, akik többek között az agrárkérdés megoldására vállalkoztak. 1937-ben megalakították a Márciusi Frontot, programjukat pedig 12 pontban rögzítették. Felhívták a figyelmet arra, hogy az 1848-ban elkezdett földosztást azóta sem fejezték be, melynek következtében a föld nélküli zsellérség száma még mindig aggasztóan nagy volt.
A második világháború alatt a háborús propaganda kiemelt példaképeivé tették a szabadságharcosokat, ugyanakkor az 1942-ben alakult Magyar Történelmi Emlékbizottság által rendezett megemlékezés a Petőfi-szobornál a magyar közvélemény fokozódó háború ellenes hangulatát fejezte ki.
A háború után a hatalomra került kommunisták kisajátították maguknak az ünnepet, mely legfontosabb eszméit vesztette el ezzel. Az országgyűlés 1948-ban törvénybe iktatta a magyar forradalom és szabadságharc jelentőségét, majd egy 1951-ben kiadott minisztertanácsi rendelettel munkanappá nyilvánította. Rákosi az 1948-as március 15-ei ünnepségen arról beszélt, hogy az orosz fennhatóság alatt, szomszédokkal kötött kölcsönös segítségnyújtási szerződéssel megvalósult Kossuth egyik legforróbb vágya: a testvériség magyar, szláv és román között.
Az 1956-os forradalom is visszanyúlt az 1948-49-es eseményekhez, annak tiszta és eredeti célkitűzéseit a középpontba állítva. Megalakult a forradalomban fontos szerepet játszó Petőfi Kör, a tömegek pedig a márciusi ifjak követeléseinek nagy részét megismételték. Kádár János hatalomra kerülésével szemléletváltás következett be. Az „aki nincs ellenünk, velünk van” szellemében 1969-ben létrehozták a Forradalmi Ifjúsági Napokat (1848. március 15., 1919. március 21., 1945. április 4.), mely rendezvénysorozattal diákünnepséggé fokozták vissza az 1848-49-es forradalmat és szabadságharcot. Ezután a hatalom a hétköznapok forradalmiságát hangsúlyozta az ünneppel kapcsolatban.
Az 1980-as évektől azonban egyre gyakoribbá váltak az ifjúság márciusi akciói a Petőfi- és a Bem-szobornál, a Batthyány-örökmécsesnél. Az újraértelmezés – mind március 15-e, mind október 23-a kapcsán – egyre nagyobb jelentősséget kapott mind az ún. második nyilvánosságban, mind a tavaszi „másképp ünneplésekben”. Sőt ez utóbbi ünnepléseken a kettő szimbolikusan, majd nyilvánosan is megfogalmazott rövidre zárása is megtörtént. Ahogy a magyarok évszázaddal korábban 49-re, azaz a független magyar államiság kivívására gondoltak, ha csak 48-at mondtak is, úgy gondoltak a nyolcvanas években már 1956 októberére, miközben márciust mondtak.
Az 1848-49-es forradalmat és szabadságharcot sokan és sokféleképpen ünnepelték az elmúlt évek során. Azon azonban már jóval kevesebben gondolkoztak el, hogy mi is történt akkor, és mit üzen igazából az a bizonyos március. Nekem azt üzeni, hogy a forradalmat egy több évtizeden keresztül tartó reformkor előzte meg, és a forradalom nem semmisült meg a világosi fegyverletétellel, mert vívmányaira azóta is büszkék lehetünk. Másrészt azt is üzeni, hogy a magyar állam első felelős kormánya hozzá értő miniszterekből állt, akik képesek voltak együtt dolgozni az országért, és háttérbe szorítani személyes ellentéteiket. Akkor még nem a tömeg manipulálását tartották a politikusok a legfontosabb feladatuknak, hanem az ország érdekeinek megfelelően munkálkodtak. Ez utóbbi kétség kívül nehezebb feladat.
A Magyar Országgyűlés 1991-es határozata értelmében március 15-e az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc kezdetének, a modern parlamentáris Magyarország megszületésének napja és a Magyar Köztársaság nemzeti ünnepe. Tisztelegjünk előtte együtt és méltóságteljesen.
Felhasznált szakirodalom:
Gyarmati György: Pillanatképek a Kádár-korszak márciusairól In: Társadalmi Szemle 1998. 3. sz; Gergely András: 1848 hagyománya In: Vigilia 1998. október; Máthé Pál: Március Örök - Mindenki ünnepe In: Élet és Tudomány 1996. 11. sz.
Just Love
Just Love
You don't wanna explain it
Just strip it
Just feel it
Just keep it
In your mind
Where you find
Whenever you want
Sometimes I've got a funny faint dream
An ordinary vision on the main-street
You just take a trip with me
'N' I roll a smoke from OCB
Another time you just discover the World
But you avoid the things that have ever hurt
In the zoo we let out a turtle-dove
'N' finally we find the secret love
And we
Just strip it
Just feel it
Just keep it
In our heart
Where we find
Whenever we want
You don't wanna explain it
Just strip it
Just feel it
Just keep it
In your mind
Where you find
Whenever you want
Sometimes I've got a funny faint dream
An ordinary vision on the main-street
You just take a trip with me
'N' I roll a smoke from OCB
Another time you just discover the World
But you avoid the things that have ever hurt
In the zoo we let out a turtle-dove
'N' finally we find the secret love
And we
Just strip it
Just feel it
Just keep it
In our heart
Where we find
Whenever we want
Aznap
Aznap
Aznap, mikor a Nap felragyog,
és mindenkire sütni fog;
Aznap, mikor a szél feltámad,
és minden holtat feltámaszt;
Aznap, mikor hó és eső szakad,
és elmossa a falakat;
Aznap, mikor szivárványt látok,
és egy pillanatra megállok;
Aznap, mikor én meghalok,
Aznap, mikor a Nap felragyog,
és mindenkire sütni fog;
Aznap, mikor a szél feltámad,
és minden holtat feltámaszt;
Aznap, mikor hó és eső szakad,
és elmossa a falakat;
Aznap, mikor szivárványt látok,
és egy pillanatra megállok;
Aznap, mikor én meghalok,
Nevetni fognak a csillagok.
Egy 5 perc és 23 másodperces beszélgetés
Történik mindez egy szórakozóhely előtt, valahol Magyarországon. Két lány ül a padkán, sör van a kezükben. A részegség azon pontján állnak, mikor agyukban mély filozófiai gondolatok törnek felszínre, és már elég őszinték ahhoz, hogy ezeket ki is mondják. Egy idő után elkezdenek fázni. Visszamennek a tánctérre, és egy tüske után már nem is emlékeznek az előbbi kis mentális intermezzóra.
- Rájöttem, hogy el akarok veszíteni mindent.
- De mi mindent? A szüzességedet? Ha jól emlékszem, azt csak egyszer veszíti el az ember, és azon babám, te már rég túlestél.
- Hülye. Tényleg el akarok veszíteni mindent.
- Miket beszélsz? Részeg vagy? Vagy beszívtál?
- Igen azt is, de ez most egyáltalán nem lényeges. Ez nem befolyásolja az elhatározásomat. Max kicsit segít a véghezvitelben. Mert tényleg úgy gondolom, hogy az a legjobb megoldás, ha mindent elveszítek.
(Pár másodperc csend, talán szívnak egyet a cigarettába.)
- De mégis, mit akarsz elveszíteni?
- A pénzemet, a munkámat, a személyes tárgyaimat, az ismerőseimet, barátaimat, a családomat. Mindent, érted, MINDENT!!!
- Te nem vagy normális. De miért lenne jó neked, ha az ég világon nem lenne semmid?
- Nem hiszem el, hogy nem érted. A francba, te is olvastad a Kisherceget, nem?
- Ja. Igen, persze. Már régen, de olvastam.
- Abban pedig világosan le van írva. Ha megszelidítesz valamit, vagy valakit, akkor felelősséggel tartozol iránta. Minden egyes dolog, az orrpiercingtől a legmélyebb barátságig, ami a tiéd, az iránt felelős vagy. És tudod mik ezek valójában? Láncok hallod, rohadt láncok, amik egyre csak szorítanak. Az az igazság, hogy a felelősség leláncol. És a legviccesebb, ha valamelyik láncodat elveszíted, az fáj. Minél jobban szorított, annál jobban fáj, ha elveszíted. Olyan ez, mint az a Stockholm-szindróma, vágod?
(Pár másodpercig ismét csend. Egyikük arra eszmél rá, hogy egy világrengető igazságra jött rá. A másik arra, hogy a barátnője meghibbant, ráadásul elfogyott a söre.)
- A francba, de mi barátok vagyunk, nem? Én sosem akartalak leláncolni!
- Persze-persze, tudatosan nem. De akkor is korlátozza a kapcsolatunk a saját létezésemet. Mert például, tegyük fel, szarul vagy. Megkérsz engem, hogy vigyelek el dokihoz. Lehet, ehhez nekem semmi kedvem. De mégis megteszem, mert kedvellek. Meg az is meghatározza a cselekedeteimet, hogy tudom, ellenkező esetben te is megtennéd értem. És bummm!!!
- Mi bumm?
- Hát korlátoztál! Ráadásul valószínűleg hazudnom is kellene neked, mert megkérdeznéd, hogy "ugye nem baj?", én meg persze mosolyogva válaszolnám, hogy "á, dehogy".
- Most már biztos, hogy te teljesen meghibbantál. Elment a maradék eszed is, de most komolyan.
- Helyes, az sem kell!
- O.K. várj, várjál egy kicsit! Tegyük fel, mindent elveszítettél, és nem maradt az égvilágon semmid. Kint állsz a pusztában tök egyedül. Az jó lenne neked?
- Ha ez lenne a szitu, egy pillanatig totálisan boldog lennék.
- Egy pillanatig? De miért csak egy pillanatig?
- Mert valószínű nem tartana sokáig. Egy idő után például rohadt éhes lennék. Ahhoz pedig, hogy ehessek, valami kaját kellene szereznem, ami persze megint az enyém lenne, és kezdődne minden elölről.
- Megtaláltam neked a megoldást, lődd fejbe magad!
- A francba, nem érted! Semmi kedvem meghalni.
- Hát akkor mit akarsz, könyörgöm??? Kis magányra vágysz? Figyelj, tudod, hogy van egy hétvégi házunk a hegyen. Ha gondolod, néha kölcsönadom. Ott garantáltan nem lesz semmid, még térerő sincs.
- Ja, ja, az tök jó lenne. Köszi.
- Igazán nincs mit. Elvégre ezért vagyunk barátok. Vagy mi.
(Egy pillanatnyi csend, míg mindkettőjükben tudatosul, hogy ezt a témát alaposan kivégezték. A lány, akinek elfogyott a söre, már nagyon visszamenne a tánctérre. Már így is többet használta az agyát ezen az estén, mint tervezte. Elindulnak befelé. A másik lány az ajtóban megtorpan, és elmormol egy mondatot, bár a lüktető zenétől ezt már senki sem hallja.)
- Azért én mégis szeretném, ha egyszer, egy kis időre tényleg elveszítenék mindent.
- Rájöttem, hogy el akarok veszíteni mindent.
- De mi mindent? A szüzességedet? Ha jól emlékszem, azt csak egyszer veszíti el az ember, és azon babám, te már rég túlestél.
- Hülye. Tényleg el akarok veszíteni mindent.
- Miket beszélsz? Részeg vagy? Vagy beszívtál?
- Igen azt is, de ez most egyáltalán nem lényeges. Ez nem befolyásolja az elhatározásomat. Max kicsit segít a véghezvitelben. Mert tényleg úgy gondolom, hogy az a legjobb megoldás, ha mindent elveszítek.
(Pár másodperc csend, talán szívnak egyet a cigarettába.)
- De mégis, mit akarsz elveszíteni?
- A pénzemet, a munkámat, a személyes tárgyaimat, az ismerőseimet, barátaimat, a családomat. Mindent, érted, MINDENT!!!
- Te nem vagy normális. De miért lenne jó neked, ha az ég világon nem lenne semmid?
- Nem hiszem el, hogy nem érted. A francba, te is olvastad a Kisherceget, nem?
- Ja. Igen, persze. Már régen, de olvastam.
- Abban pedig világosan le van írva. Ha megszelidítesz valamit, vagy valakit, akkor felelősséggel tartozol iránta. Minden egyes dolog, az orrpiercingtől a legmélyebb barátságig, ami a tiéd, az iránt felelős vagy. És tudod mik ezek valójában? Láncok hallod, rohadt láncok, amik egyre csak szorítanak. Az az igazság, hogy a felelősség leláncol. És a legviccesebb, ha valamelyik láncodat elveszíted, az fáj. Minél jobban szorított, annál jobban fáj, ha elveszíted. Olyan ez, mint az a Stockholm-szindróma, vágod?
(Pár másodpercig ismét csend. Egyikük arra eszmél rá, hogy egy világrengető igazságra jött rá. A másik arra, hogy a barátnője meghibbant, ráadásul elfogyott a söre.)
- A francba, de mi barátok vagyunk, nem? Én sosem akartalak leláncolni!
- Persze-persze, tudatosan nem. De akkor is korlátozza a kapcsolatunk a saját létezésemet. Mert például, tegyük fel, szarul vagy. Megkérsz engem, hogy vigyelek el dokihoz. Lehet, ehhez nekem semmi kedvem. De mégis megteszem, mert kedvellek. Meg az is meghatározza a cselekedeteimet, hogy tudom, ellenkező esetben te is megtennéd értem. És bummm!!!
- Mi bumm?
- Hát korlátoztál! Ráadásul valószínűleg hazudnom is kellene neked, mert megkérdeznéd, hogy "ugye nem baj?", én meg persze mosolyogva válaszolnám, hogy "á, dehogy".
- Most már biztos, hogy te teljesen meghibbantál. Elment a maradék eszed is, de most komolyan.
- Helyes, az sem kell!
- O.K. várj, várjál egy kicsit! Tegyük fel, mindent elveszítettél, és nem maradt az égvilágon semmid. Kint állsz a pusztában tök egyedül. Az jó lenne neked?
- Ha ez lenne a szitu, egy pillanatig totálisan boldog lennék.
- Egy pillanatig? De miért csak egy pillanatig?
- Mert valószínű nem tartana sokáig. Egy idő után például rohadt éhes lennék. Ahhoz pedig, hogy ehessek, valami kaját kellene szereznem, ami persze megint az enyém lenne, és kezdődne minden elölről.
- Megtaláltam neked a megoldást, lődd fejbe magad!
- A francba, nem érted! Semmi kedvem meghalni.
- Hát akkor mit akarsz, könyörgöm??? Kis magányra vágysz? Figyelj, tudod, hogy van egy hétvégi házunk a hegyen. Ha gondolod, néha kölcsönadom. Ott garantáltan nem lesz semmid, még térerő sincs.
- Ja, ja, az tök jó lenne. Köszi.
- Igazán nincs mit. Elvégre ezért vagyunk barátok. Vagy mi.
(Egy pillanatnyi csend, míg mindkettőjükben tudatosul, hogy ezt a témát alaposan kivégezték. A lány, akinek elfogyott a söre, már nagyon visszamenne a tánctérre. Már így is többet használta az agyát ezen az estén, mint tervezte. Elindulnak befelé. A másik lány az ajtóban megtorpan, és elmormol egy mondatot, bár a lüktető zenétől ezt már senki sem hallja.)
- Azért én mégis szeretném, ha egyszer, egy kis időre tényleg elveszítenék mindent.
Apukám verse
Fogadalom
Megfogadom, hogy nem élek
Bizalmaddal vissza!
Mint a maszületett bárány,
Lelkem bűntől tiszta!
Nem járok én eszpresszóba,
Ahol a bűn fészkel,
Nem leszek én hűtlen Hozzád,
Édes kincsem hidd el!
Ámde minek fogadkozom,
Össze-vissza ennyit!
Rajtad kívül soha, soha,
Nem csalok meg senkit!
Megfogadom, hogy nem élek
Bizalmaddal vissza!
Mint a maszületett bárány,
Lelkem bűntől tiszta!
Nem járok én eszpresszóba,
Ahol a bűn fészkel,
Nem leszek én hűtlen Hozzád,
Édes kincsem hidd el!
Ámde minek fogadkozom,
Össze-vissza ennyit!
Rajtad kívül soha, soha,
Nem csalok meg senkit!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)