Tevescsián kiszellőzteti az agyát - második part
A Művelet akkor sikerült a legjobban, ha Tevescsián el tudott lazulni, és csak magára figyelhetett. Először is kényelmesen leült, kicsit szétterpesztett lábakkal, hátával egy falhoz vagy más tartó alkalmatossághoz dőlve. Ezek után egyik kezével megfogta nyelvét, és óvatosan elkezdte simogatni. Tevescsián nyelve a simogatástól kitüremkedett a száján, és megmerevedett. Ekkor Tevescsián mély levegőt vett, majd visszatartotta lélegzetét, és egy-két erőteljes rántással nyelvét egészen tarkójáig húzta, végig középen a koponyája mentén. Aztán kellemes bódulatban egész teste elernyedt. Agya végre a szabad levegőn szellőzhetett. Nem csoda, hogy az emberek, akik a szokatlan dolgoktól jellemzően megijednek, Tevescsiánt ilyenkor egy brutális vérbosszú áldozatának hihették volna. Hiszen valljuk csak be, Tevescsián agyszellőztetés közben egy emberi lény számára úgy nézett ki, mint akinek skalpolás után hátulról kötöttek spanyol-nyakkendőt. A hajnali szellő gyengéden cirógatta agytekervényeit, végtagjai puhák és ernyedtek voltak. Szüleire gondolt, akik kiskorában a széltől is óvták, anyja már-már mániákusan vigyázott rá. Nem játszhatott sárcsatákat a többi busztrüki gyerekkel, sőt sokszor nem is nagyon találkozhatott velük. Legtöbb idejét az otthoni kapszulában töltötte. Ingerszegény környezet volt, ezért Tevescsián hamar megtanult gondolataiban élni. Ahogy egyre kevesebb időt töltött a valóságos világban, úgy nőtt fantáziájának világa. Kedvelte, hogy képzeletében ő az egyetlen irányító, és soha nem kell másoktól függenie, nem volt kiszolgáltatva senkinek. Hosszú éveket töltött így, boldogan a kapszulában, anélkül, hogy sok kapcsolata lett volna környezetével. Eközben azonban szülei megöregedtek, és nem tudták tovább biztosítani felhőtlen agymagányát. A kapszula eltört, és az időközben felnőtt Tevescsiánnak el kellett kezdenie élni. Ekkor kezdődtek a gondok.
Benny Hill a világ egyik legnagyobb nevettetője volt
1992. április 20-án hunyt el, minden bizonnyal szívinfarktus következtében. Holtestét csak néhány nap elteltével fedezték fel.
Tevescsián kiszellőzteti az agyát - első part
Tevescsián suhan át az éjszakán. A város szélén még megbotlik pár fekvő rendőrben, de tisztelettudóan bocsánatot kér mindegyiktől. Legtöbben szóra sem méltatják, csak az egyik mormol valamit a bajsza alá, aztán másik oldalára fordul. Hiába itt már nincs közvilágítás és Tevescsián nem lát jól a sötétben.
Tevescsián gyors fajzat ezért nyomban, ott terem a Bakonyban. Átvág hegyeken és völgyeken, erdőkön és réteken, de hiába az update, sok itt az upgrade, elfárad a teste. Meg úgyis agyat szellőztetni jött ide, azt meg csak úgy a ló halálában nem lehet. Így Tevescsián pihenőt keres, és hip-hop előtte terem egy vadász les. Felkapaszkodik hát a toronyba, csak úgy recseg lába alatt a korhadvány. Fentebb kényelmesen elhelyezkedik, és alaposan körbekémlel. Nem szeretné, ha bárki megzavarná, miközben agyát szellőzteti. Az első időkben még azt hitte, ez itt is természetes dolog, hisz annyit hallotta a szomszéd Gyuritól, hogy „az asszony már megint a plafonon van, a gyerek meg sipítozik össze-vissza, én inkább elmegyek, aztán kiszellőztetem az agyam”. Ilyenkor Tevescsián csak hosszú órák múlva látta újra, igen bőbeszédűen és ide-oda dülöngélve, le-leverve a régen szép volt vakolatot. Egyszer aztán Tevescsiánra a kisboltban jött rá az agyszellőztetés. Az öreg boltos, Teri néni éppen hátrament a raktárba sárgaborsó főzelék konzervért, s visszaérve már csak Tevescsián agyát látta szellőztetés közben. Erre az idős asszony földhöz vágta a konzerveket, a szívéhez kapott, és egy „jesszusmariska” kíséretében elhagyta az élők világát. Tevescsián természetesen igencsak meglepődött, de szerencséjére a boltban nem volt rajtuk kívül senki, és később a néni magas koleszterinszintjére és stresszes életére foghatta a történteket. Egyedüli szemtanúkat, a sárgaborsó főzelék konzerveket pedig az elkövetkező hetekben vacsora tájt hallgattatta el örökre. E sajnálatos eset után azonban soha nem felejtette el, hogy az emberek csak átviszik az értelmükbe agyuk szellőztetését.
Tevescsián gyors fajzat ezért nyomban, ott terem a Bakonyban. Átvág hegyeken és völgyeken, erdőkön és réteken, de hiába az update, sok itt az upgrade, elfárad a teste. Meg úgyis agyat szellőztetni jött ide, azt meg csak úgy a ló halálában nem lehet. Így Tevescsián pihenőt keres, és hip-hop előtte terem egy vadász les. Felkapaszkodik hát a toronyba, csak úgy recseg lába alatt a korhadvány. Fentebb kényelmesen elhelyezkedik, és alaposan körbekémlel. Nem szeretné, ha bárki megzavarná, miközben agyát szellőzteti. Az első időkben még azt hitte, ez itt is természetes dolog, hisz annyit hallotta a szomszéd Gyuritól, hogy „az asszony már megint a plafonon van, a gyerek meg sipítozik össze-vissza, én inkább elmegyek, aztán kiszellőztetem az agyam”. Ilyenkor Tevescsián csak hosszú órák múlva látta újra, igen bőbeszédűen és ide-oda dülöngélve, le-leverve a régen szép volt vakolatot. Egyszer aztán Tevescsiánra a kisboltban jött rá az agyszellőztetés. Az öreg boltos, Teri néni éppen hátrament a raktárba sárgaborsó főzelék konzervért, s visszaérve már csak Tevescsián agyát látta szellőztetés közben. Erre az idős asszony földhöz vágta a konzerveket, a szívéhez kapott, és egy „jesszusmariska” kíséretében elhagyta az élők világát. Tevescsián természetesen igencsak meglepődött, de szerencséjére a boltban nem volt rajtuk kívül senki, és később a néni magas koleszterinszintjére és stresszes életére foghatta a történteket. Egyedüli szemtanúkat, a sárgaborsó főzelék konzerveket pedig az elkövetkező hetekben vacsora tájt hallgattatta el örökre. E sajnálatos eset után azonban soha nem felejtette el, hogy az emberek csak átviszik az értelmükbe agyuk szellőztetését.
Puskás Ferenc 82 éve született
Karinthy Ferenc: Két művész
Esős idő volt, a pálya mélyen felázva, csupa pocsolya. Mindenki csúszkált, bukdácsolt, a passzok, lövések a latyakba ragadtak vagy el-fölcsúsztak, falsul kiperdültek. Egyedül Puskás nem látszott tudomást venni a rossz talajról, átadásai, szöktetései hajszálpontosak, minden bombája életveszélyes. Zelk, a költő és szurkoló a mérkőzés után megkérdezte tőle a presszóban:
- Mondja, Öcsikém, hogy lehet az, hogy a többiek labdái rendre a tócsába fulladnak, vagy messzi elszállnak, a magáé meg mindig épp a víz színén siklik el? Hogy csinálja, mi ennek a technikája?
- Úgy kell, rúgni, művészkém - kacsintott a csatár.
Esős idő volt, a pálya mélyen felázva, csupa pocsolya. Mindenki csúszkált, bukdácsolt, a passzok, lövések a latyakba ragadtak vagy el-fölcsúsztak, falsul kiperdültek. Egyedül Puskás nem látszott tudomást venni a rossz talajról, átadásai, szöktetései hajszálpontosak, minden bombája életveszélyes. Zelk, a költő és szurkoló a mérkőzés után megkérdezte tőle a presszóban:
- Mondja, Öcsikém, hogy lehet az, hogy a többiek labdái rendre a tócsába fulladnak, vagy messzi elszállnak, a magáé meg mindig épp a víz színén siklik el? Hogy csinálja, mi ennek a technikája?
- Úgy kell, rúgni, művészkém - kacsintott a csatár.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)