Tevescsián kiszellőzteti az agyát - második part

A Művelet akkor sikerült a legjobban, ha Tevescsián el tudott lazulni, és csak magára figyelhetett. Először is kényelmesen leült, kicsit szétterpesztett lábakkal, hátával egy falhoz vagy más tartó alkalmatossághoz dőlve. Ezek után egyik kezével megfogta nyelvét, és óvatosan elkezdte simogatni. Tevescsián nyelve a simogatástól kitüremkedett a száján, és megmerevedett. Ekkor Tevescsián mély levegőt vett, majd visszatartotta lélegzetét, és egy-két erőteljes rántással nyelvét egészen tarkójáig húzta, végig középen a koponyája mentén. Aztán kellemes bódulatban egész teste elernyedt. Agya végre a szabad levegőn szellőzhetett. Nem csoda, hogy az emberek, akik a szokatlan dolgoktól jellemzően megijednek, Tevescsiánt ilyenkor egy brutális vérbosszú áldozatának hihették volna. Hiszen valljuk csak be, Tevescsián agyszellőztetés közben egy emberi lény számára úgy nézett ki, mint akinek skalpolás után hátulról kötöttek spanyol-nyakkendőt. A hajnali szellő gyengéden cirógatta agytekervényeit, végtagjai puhák és ernyedtek voltak. Szüleire gondolt, akik kiskorában a széltől is óvták, anyja már-már mániákusan vigyázott rá. Nem játszhatott sárcsatákat a többi busztrüki gyerekkel, sőt sokszor nem is nagyon találkozhatott velük. Legtöbb idejét az otthoni kapszulában töltötte. Ingerszegény környezet volt, ezért Tevescsián hamar megtanult gondolataiban élni. Ahogy egyre kevesebb időt töltött a valóságos világban, úgy nőtt fantáziájának világa. Kedvelte, hogy képzeletében ő az egyetlen irányító, és soha nem kell másoktól függenie, nem volt kiszolgáltatva senkinek. Hosszú éveket töltött így, boldogan a kapszulában, anélkül, hogy sok kapcsolata lett volna környezetével. Eközben azonban szülei megöregedtek, és nem tudták tovább biztosítani felhőtlen agymagányát. A kapszula eltört, és az időközben felnőtt Tevescsiánnak el kellett kezdenie élni. Ekkor kezdődtek a gondok.