Játék
Fogd a kezem! - Nem adom!
Csókot kérek! - Nem adok!
Itt a kezem! - Nem kérem!
Csókot adok! - Nem kérek!
Mit kérsz tőlem? - Nem tudom.
Azt akarom... - Nem adom!
Légy mellettem! - Elmegyek.
Hagyj magamra! - Nem kellek?
--
Játék az élet.
Játék a szerelem.
Játék a fiú.
Játékra nevelem.
Nevelném, ha tudnám,
de ő komolyan veszi.
Megsértődik, elmegy.
Jobban is teszi!
Jön egy másik bohém...
Nem kell! Vagy tán mégis?
Használ... aztán eldob.
Játék lettem én is!
Mit kérsz tőlem? - Nem tudom.
Azt akarom... - Nem adom!
Légy mellettem! - Elmegyek.
Hagyj magamra! - Nem kellek?
--
Játék az élet.
Játék a szerelem.
Játék a fiú.
Játékra nevelem.
Nevelném, ha tudnám,
de ő komolyan veszi.
Megsértődik, elmegy.
Jobban is teszi!
Jön egy másik bohém...
Nem kell! Vagy tán mégis?
Használ... aztán eldob.
Játék lettem én is!
Részegen
Visszapillantótükörből nézed
a világot és képzeld
visszapillantva is olyan:
sörből, borból folyam.
Nehezen eszmélsz fel
kevésbé józan ésszel,
mint a keserű szesszel:
Mindenkinek szex kell!
Pár gondolat hazafelé...
Imádom a fergeteget
Végre nyíltan fetrenghetek
Itt minden közérthető
A homály ami köz éltető
Csíkon függő kapcsolatok
Szólj ha végre kapcsolhatok
Át egy másik csatornára
Át kell állni agytornára
Edzeném a tudatom
Programjaim futtatom
Néha egy-egy megakad
Jég alattam beszakad
A hideg engem hibernál
Csak tudnám hogy ez mivel jár
Több dimenzióban szenvedek
Mint amennyiben még el lehet
Viselni a valóságot
Halmozom az adósságot
Erre megyek arra futok
Egyszer talán hazajutok
<<<>>>
Hozzám Dolák-Saly Róbert hangján szóljon az utolsó ember itt a Földön
Tisztelt Uram, az útja itt, s most véget ért.
Bár eddig sem tett sokat, többet nem is tehet az életért.
Reklamációt nem fogadunk el, hisz Ön a kasszától távozott,
legyen eztán örökre, és azon túl is kárhozott.
A fények kihúnytak, véget ért a forgatás,
sminkje alatt - itt-ott - látszik már a rodhadás.
Ne higgye, hogy emléke, az utókornak fennmarad,
mert lehet bármily erős a vastaps, egy idő után elmarad.
Oszladozik a tömeg a sírjánál, mint Ön a föld alatt,
s egy rossz lépésnél szerelmének harisnyája felszalad.
Ez neki most az egyetlen, és legnagyobb gondja,
Önt pedig szépen a temetőben hagyja.
Bár utolsóként, lassan én is távozok,
de ha ez megnyugtatja, egy Isten Önnelt mondhatok:
Isten Önnel
Már kaparhat körömmel,
de meghalt, s már senkinek sem érdeke,
hogy Önt számításba vegye!
Bár eddig sem tett sokat, többet nem is tehet az életért.
Reklamációt nem fogadunk el, hisz Ön a kasszától távozott,
legyen eztán örökre, és azon túl is kárhozott.
A fények kihúnytak, véget ért a forgatás,
sminkje alatt - itt-ott - látszik már a rodhadás.
Ne higgye, hogy emléke, az utókornak fennmarad,
mert lehet bármily erős a vastaps, egy idő után elmarad.
Oszladozik a tömeg a sírjánál, mint Ön a föld alatt,
s egy rossz lépésnél szerelmének harisnyája felszalad.
Ez neki most az egyetlen, és legnagyobb gondja,
Önt pedig szépen a temetőben hagyja.
Bár utolsóként, lassan én is távozok,
de ha ez megnyugtatja, egy Isten Önnelt mondhatok:
Isten Önnel
Már kaparhat körömmel,
de meghalt, s már senkinek sem érdeke,
hogy Önt számításba vegye!
Karc
Semmi sem konkrétCsípj fel egy ombrétHajts fel egy koktéltSok a duma egy szóértMinek sminkelsz órákigA tükör előtt ó rád írtSzövegeket elemezgetszPedig ebből nem lesz yes gec'Minél jobban próbálkozolAnnál gázabb jelzést közölA perfectül rajzolt arcodNem nyerheted meg a harcotCsak a lemezen okozz karcotAham csak a lemezen okozz karcot
Versailles
Felhúzom. Cipőre a papucsot. Most már tényleg teljesen el vagyok szeparálva. Kezeimet láthatatlan bilincsek kötik le. Agyam szocializált béklyói. Egyre ezt ismételgetem: „Mindent a szemnek, semmit a kéznek!” Mindenhol figyelnek. Nehéz lenne őket kijátszani. Csoffadt teremőrök, régóta az éberség az ópiumuk. Vannak soha le nem írt, de mindig betartott szabályok. Lassan kell menni, és minden előtt meg kell állni. Szobáról szobára, csak egy útvonal van. Nincs egyéni akarat, saját célkitűzéseim megvalósíthatatlanok.Hurrá, történik valami! A következő teremben egy kép előtt sokan állnak. Izgatott leszek, és már csöppet sem érdekel az a késő-barokk váza, ami előtt imént ásítoztam. Én is a másik helyiségbe sietek. Tolakodok a sok idegen között, én is látni akarom! Hirtelen a korlátkötél megakaszt. Felnézek a képre, de zavarba jövök. Én nem látom. Ez ugyanolyan portré, mint a többi száz. Keresem rajta a meghökkentőt, de nem lelem. Lopva körbe nézek, a többiek arcáról próbálok tájékozódni. Kezdem felfogni a helyzetet. Ők nem a képre fókuszálnak, hanem kicsit lejjebb balra, egy antik szófára. Vadvirágokból font koszorú van rajta. Nem igaz, a vadvirág kifejezés túl eufémikus, jobban megnézve inkább csak valamilyen útszéli gaz. Igencsak kókadt, valószínű több órája fonták már. Az őr is felfigyel a tumultusra, és határozottan a tömeg közé ront. Feje elvörösödik, amint meglátja a fonnyadt koszorút. Gyalázat, ami történt. Az értékes bútordarab szövete megsérülhetett, rengetegbe fog kerülni, hogy helyrehozzák, ha egyáltalán lehetséges. Egy pillanat alatt felkapja a gazt és a sarokban lévő krómozott szemetesbe dobja. Végre ő is fontos volt, nem hiába kapja meg a havi 400 euró fixét.
A tömeg gyorsan feloszlik, nincs már semmi látnivaló, meleg is van, jobbnak látják, ha sietnek. Én maradok még egy kicsit. Nézem a szófát, meg a rajta hagyott egyre halványuló foltot. Én láttam. Mikor a jegyet vettük, előttünk állt a sorban egy hat éves forma kislány, az ő kezében volt a koszorú. Biztos ő hagyta itt. Lehet, kifelé menet beárulom. Tovább megyek, de több meglepetés már nem ér. Sok képet láttam már erről a helyről. De azok jobban tetszettek, mert nem volt rajtuk annyi ember, mint most itt körülöttem. A levegő is egyre fülledtebb.
Végre egy kis változás. Hatalmas terem tele arannyal és tükrökkel. Ez most kicsit megfog. Megpróbálom magam elképzelni halcsontos fűzővel és több kilós tetves parókában, mégis boldogan. Nem megy. Túl sok vágott-szemű kattog és villog, mindig kizökkentenek a képzeletemből.
A végére nagyon elfáradok. Sok itt a kincs, de egyik sem okoz nekem örömet. Talán nem is okoztak soha senkinek. Itt semminek sem adtak lelket, vagy már rég elszállt belőlük. Pompázatos ürességek a történelmi érték formalinjában ázva. Rábízva a vén őrökre, mindörökre.
Hunky-dory song
(unmelodious)
I was a family selector
A simple contact inventor
I looked for my core
It was uncalled for
But now
I fly on the highway alone
I don't want to go home
I can imagine a clone
Who goes back to I was born
It could live with my family
It wouldn't be an enemy, like me
I have long since forgotten
What our quarrel was about
I jump in the car to lose them
I escape from what's all around
I put my aim into the trunk
Directly next to the crumb
Of comfort 'cause I don't care
If I don't find them anywhere
I know it's a hunky-dory story
With foolishly easy victory
But I'm only a hunky-dory punk
who thinks it's a hunky-dory grunt
Roaming has already started
Go on the highway to the market
.
.
.
Zoé végre kimozdul - úgy igazából ( negyedik rész)
A CWF tele volt emberekkel. Időben érkeztek, még csak a vj-k fényjátéka ment, így leültek egy asztalhoz.
- El sem hiszem, hogy itt vagy, - mondta hitetlenkedve Anna - már attól féltem, erőszakhoz kell folyamodnom, hogy kirobbantsalak a gép elől.
- Tudod jól Anna, hogy ez a munkámmal jár - mentegetőzött Zoé.
- Te nemcsak dolgozol azon a gépen, hanem szimbiózisban élsz vele. De ennek vége, ezután az este után biztos vagyok benne, hogy át fogod gondolni a kapcsolatotokat. - Anna elmosolyodott és belekortyolt a Kamikaze koktéljába.
- Ne beszélj már úgy a gépemről, mintha a pasim lenne! - Zoé is elnevette magát. - Oh, egy pillanat, mms-em jött. - Zoé megnézte gyorsan az üzenetet, és közben ugyanaz az ábrándos mosoly ült ki az arcára, mint mikor Muguel képét nézegette a neten.
- Na mi az, valami pasi? - érdeklődött Anna.
- Peti az, a szomszédom. Mms funkcióra állítottam a riasztót, ami küld egy képet, ha valaki jött hozzám. El is felejtettem, hogy megbeszéltem vele, hogy pár filmet átmásolok neki.
- Hadd nézzem! - Anna kikapta Zoé kezéből a multifont. - Hú kisanyám, ez jó pasi!
- Tényleg helyes srác - mondta elpirulva Zoé.
- Helyes, naná! Várj írok neki, hogy jöjjön ide.
- Ne már Anna, ne csináld! - tiltakozott Zoé, de valójában ő is éppen erre gondolt.
Anna villámgyorsan bepötyögött, valamilyen frappáns üzenetet, és lassan a Raptor Kingdom zenészei is megjelentek a színpadon, 3D-ben. A két lány pillanatok alatt felpörgött a zenére, és nemsokára Peti is megérkezett.
- Szia Zoé! Először el sem akartam hinni, hogy itt vagy.
- Még én sem nagyon hiszem el. Ne haragudj, de teljesen kiment a fejemből, hogy megbeszéltük ma estére...
- Ne kérj bocsánatot, - vágott a szavába a fiú - örülök, hogy így történt. Alig ismerek rád, nagyon szép vagy ma.
- Köszi, de ez Anna kreálmánya. - Zoé próbált szerény maradni, de igazából nagyon jól esett neki a dícséret.
- Végre megtaláltalak! - Anna visszaérkezett a mosdóból, ahova pár perce viharzott ki telefonálni. - Thierryvel beszéltem, tudod azzal a szexi francia modellel. Bent csücsül a rendőrségen. Be kell érte mennem.
- Mi történt? - kérdezte Zoé, bár inkább illedelemből, mint kiváncsiságból. Igazából fogalma sem volt, hogy ki az a Thierry, ami nem csoda, hiszen barátnőjének úgy váltakoztak a pasijai, mint a divathullámok.
- Oh, a kicsi drágám jól megszívta. Igaz, hogy a joint már legális, de a dohányzást közterületen betiltották, és nagyon szigorúan veszik, ha rajtakapnak valakit. Ez a kis butus meg pont egy parkban akart ellazulni. Ugye nem baj, ha itt hagylak titeket? - Anna gyorsan felmérte a helyzetet. - Na jó, ez hülye kérdés volt. Csók nektek, érezzétek jól magatokat, Zoé téged meg majd holnap...
Zoé nem értette Anna utolsó szavait, aki villámgyorsan eltűnt a tömegben. Hirtelen Peti felé fordult, aki nyugodtan somolygott a lányra. Zoé zavarba jött, és lesütötte szemeit.
- Kettesben maradtunk. - Törte meg kettőjük csendjét a fiú.
- Kettesben. - Ismételte Zoé, aztán elkezdett nevetni.
- Mi olyan vicces?- kérdezte Peti.
- Csak az, hogy akkor is kettesben lettünk volna, ha otthon maradok.
- De az nem lett volna ugyanaz, te is tudod.
Peti megfogta Zoé kezét, és a szemébe nézve mondta:
- Na gyere Zoé, szórakozzunk egyet! Úgy igazán!
Zoé végre kimozdul - úgy igazából ( harmadik rész)
Zoé végre kimozdul - úgy igazából ( második rész)
Eltelt egy hét, és megint úgy tűnt, hogy Zoé most sem hagyja magára számítógépét. Már azon gondolkozott, milyen kifogást találjon ki, miközben akaratlanul is Miguel adatlapjára tévedt, ahol a következő üzenetet olvashatta az állapot rovatban:
"Bulizni mentem a barátnőmmel. Mindenkinek minden szépet, a hétvégén offline leszek!"
Zoé nem hitt a szemének, a barátnő és az offline szavak nem illettek bele Miguellel való kapcsolatába. Hogy tehette ezt vele? És csak így, se szó, se beszéd. Zoé szívét egy pillanat alatt összetörte virtuális világa. Most mit csináljon? A kétségbeesés határán állt, mikor hívást kapott skype-on. Anna volt az:
- Hogy állsz? Felkészültél rá, hogy ma hatalmasat fogunk partizni?
- Miguel... - Zoé hirtelen csak ennyit tudott mondani.
- Ne már, hogy megint a mexikóival "töltöd" az estéd? Ezt nem teheted, megbeszéltük.
- Képzeld Anna, Miguel bulizni ment a barátnőjével.
- Nagyon helyes! Még egy ok, hogy te is kimozdulj végre. Akkor kilencre gyere fel hozzám, finom vörösborom van, azzal megteremtjük az alaphangulatot.
Ez a határozottság Zoét is felbátorította. A csalódottság pillanatok alatt dühvé változott benne.
- Azt mondtad, hogy kilenckor nálad? Rendben Anna, akkor harcra fel!
- Helyes beszéd, várlak!
- Rendben, ott leszek!
És abban a pillanatban, hogy ezeket a szavakat kimondta, már be is rakta a Raptor Kingdom zenéjét. A hangerőt maximumra csavarta, gondolta ezzel kicsit felspannolja magát. A lelkesedés egy pillanat alatt belébújt, aztán ahogy kinyitotta a ruhásszekrényét, egy pillanat alatt el is szállt.
- Ruha, smink, frizura! És csodálkozik Anna, hogy rég nem mozdultam ki?! Na mindegy, valamit magamra kapok, a lényeg, hogy ma este tényleg bulizni fogok!
Viszonylag gyorsan el is készült, ami annak is betudható, hogy egy pillanatra sem mert megállni, mert félt, hogy akkor elkezd gondolkodni, és a végén otthon marad Barátok Közt-öt nézni. Az maga lett volna a teljes megsemmisülés. A liftben lefelé még egyszer átgondolta, hogy mindent rendben hagyott-e otthon:
- Fűtés beprogramozva, skype-ból kijelentkeztem, riasztót mms funkcióra állítottam. Talán nem felejtettem el semmit.
Zoé kilépett az utcára, és Anna lakása felé vette az irányt.
Zoé végre kimozdul - úgy igazából ( első rész)
- Nem megy, ma nem jó. Este tizenegyig el kell küldenem a jelentésemet, különben Miguel nem tudja befejezni az elemzést délután hatra. Nem hagyom cserben az én drága mexikói kollégámat. Meg különben is, olyan jó pasi, imádok vele dolgozni. - Zoé az utolsó mondatánál elmosolyodott, és rákattintott Miguel adatlapjára.
- Na jó, most kicsit megsértődtem. - Anna durcásan nézett a webcambe. - Inkább a melót választod egy latin-amerikai macho miatt, akivel valószínűleg soha nem fogsz személyesen találkozni, mint az ősrégi barátnődet? Ráadásul péntek este? Te sem vagy normális.
- De ez a cég nagyon jól fizet, nem akarom, hogy kirúgjanak. - Mentegetőzött Zoé, miközben fél szemmel még mindig Miguel képét nézte. - És egy csomó dolgot letölthetek a szerverükről, teljesen ingyen. Erről jut eszembe, megvan a legújabb James Bond film. Átküldjem?
- Nem kell, köszi. Nem vagyok oda az új James Bondért, Daniel Craig sokkal jobb volt.
- Hát te tudod. De most bocs, le kell kattannom, tudod, real-time rendszer van!
- Ja persze, hard real-time!
Zoé már éppen ki akart lépni a videofon kapcsolatból, mikor Anna heves integetések mellett kiabálni kezdett:
- Várj még Zoé, óriási hírem van!!! Jövő héten a Raptor Kingdom lép fel a CWF*-ben, oda el kell jönnöd, már csak azért is, mert nyertem két belépőt egy hülye netvetélkedőn.
- Jesszus, a Raptor Kingdom élőben??? Itt??? Ezt nem hiszem el!
- Hát ezt ne is. Élőben Londonban lépnek fel, itt csak virtuálisan. De olyan lesz, mintha tényleg élőben, előtted játszanának a színpadon. Én már voltam ilyen koncerten a CWF-ben, és fantasztikus élmény.
- Na jó, majd meglátom, mit tehetek.
Zoé és Anna között már hónapok óta ilyen, és hasonló beszélgetések zajlottak hétvégenként. Zoé nem is értette, hogy barátnője hogyan lehet még mindig ennyire kitartó. Hiszen Zoé már itt élte az életét, a kibertérben. Itt dolgozott, itt ismerkedett, innen rendelte az ételt is. A kényelmes fotel, előtte a számítógép, mellette a futógép, alvás pedig a csendkabinban. Zoénak már majdnem egy éve így teltek a napjai. De Anna nem adta fel. Az előbbihez hasonló beszélgetések után Zoé mindig megfogadta, hogy a következő héten engedni fog, és végre kimozdul otthonról. Aztán a hét végére ez az elhatározás lecsillapodott, és végül megint virtuális világát választotta, a valóság helyett.
- Na jó, most kicsit megsértődtem. - Anna durcásan nézett a webcambe. - Inkább a melót választod egy latin-amerikai macho miatt, akivel valószínűleg soha nem fogsz személyesen találkozni, mint az ősrégi barátnődet? Ráadásul péntek este? Te sem vagy normális.
- De ez a cég nagyon jól fizet, nem akarom, hogy kirúgjanak. - Mentegetőzött Zoé, miközben fél szemmel még mindig Miguel képét nézte. - És egy csomó dolgot letölthetek a szerverükről, teljesen ingyen. Erről jut eszembe, megvan a legújabb James Bond film. Átküldjem?
- Nem kell, köszi. Nem vagyok oda az új James Bondért, Daniel Craig sokkal jobb volt.
- Hát te tudod. De most bocs, le kell kattannom, tudod, real-time rendszer van!
- Ja persze, hard real-time!
Zoé már éppen ki akart lépni a videofon kapcsolatból, mikor Anna heves integetések mellett kiabálni kezdett:
- Várj még Zoé, óriási hírem van!!! Jövő héten a Raptor Kingdom lép fel a CWF*-ben, oda el kell jönnöd, már csak azért is, mert nyertem két belépőt egy hülye netvetélkedőn.
- Jesszus, a Raptor Kingdom élőben??? Itt??? Ezt nem hiszem el!
- Hát ezt ne is. Élőben Londonban lépnek fel, itt csak virtuálisan. De olyan lesz, mintha tényleg élőben, előtted játszanának a színpadon. Én már voltam ilyen koncerten a CWF-ben, és fantasztikus élmény.
- Na jó, majd meglátom, mit tehetek.
Zoé és Anna között már hónapok óta ilyen, és hasonló beszélgetések zajlottak hétvégenként. Zoé nem is értette, hogy barátnője hogyan lehet még mindig ennyire kitartó. Hiszen Zoé már itt élte az életét, a kibertérben. Itt dolgozott, itt ismerkedett, innen rendelte az ételt is. A kényelmes fotel, előtte a számítógép, mellette a futógép, alvás pedig a csendkabinban. Zoénak már majdnem egy éve így teltek a napjai. De Anna nem adta fel. Az előbbihez hasonló beszélgetések után Zoé mindig megfogadta, hogy a következő héten engedni fog, és végre kimozdul otthonról. Aztán a hét végére ez az elhatározás lecsillapodott, és végül megint virtuális világát választotta, a valóság helyett.
Tele van
B e z á r t á k a P o k o l k a p u j á t .
T e l e v a n a z a l v i l á g .
E z é r t v a n , h o g y e n n y i e m b e r
I t t a F ö l d ö n o r d i b á l .
A z ö r d ö g n e m h ü l y e , n e m e n g e d .
K e v é s n e k i o t t a f ö l d a l a t t .
T e r e t h ó d í t k ö z ö t t ü n k i s,
E n g e d j ü k , é s a S á t á n h a r a p .
T e l e v a n a z a l v i l á g .
E z é r t v a n , h o g y e n n y i e m b e r
I t t a F ö l d ö n o r d i b á l .
A z ö r d ö g n e m h ü l y e , n e m e n g e d .
K e v é s n e k i o t t a f ö l d a l a t t .
T e r e t h ó d í t k ö z ö t t ü n k i s,
E n g e d j ü k , é s a S á t á n h a r a p .
A bárány, aki legyeket eszik
SZEGÉNY BARAMBÉRI BÁRÁNY BARNA
KINEK NAGYAPJA ALSÓBÜKI BARNA BÉKA,
KI A LEGYEKET BEKAPJA EGY SZUSZRAKINEK NAGYAPJA ALSÓBÜKI BARNA BÉKA,
HÁRMAT-NÉGYET,
DE NEM SZERETI A FÉRGET.
BECENEVE BARI BARNI,
AKI NEM AKAR MEGHALNI.
EZÉRT NYELVÉBE PIERCINGET LÖVETETT,
NEM SÉRTETT VELE ÉLETFONTOSSÁGÚ SZÖVETET.
PIERCINGJE MÁGIKUS VOLT,
A BÁRÁNY SOSE MEG NEM HÓT.
Néha kulcsmásolónak sem könnyű lenni
Kívül van. Űrugrással távozott egy másik univerzumba. Aztán véletlenül visszapottyant. Most nem érti, hogy mi folyik itt és miért. Azt mondja, nem is érdekli, aztán persze egész nap ott motoszkál a fejében: Mennyit ér egy használt zokni?
Egyszer majd megtalálja magát másban és végül kielégül, vagy örök életében próbálkozik. A bizonytalanság abból fakad, hogy az ember tapasztalatlan, vagy abból, hogy sokkal tapasztaltabb másoknál? Vajon ugyanazt a nyelvet beszéli, mint akiket érteni szeretne?
Egy szennyeskosárban landol. Ő az egyedüli kulcsmásoló. Munkája a sok piszkos ruha között értelmét veszti, itt ugyanis nincsenek ajtók, zárak; következésképpen kulcsok sincsenek, amiket másolhatna. Lassan úgy kezd viselkedni, mint egy büdös zokni. Átveszi a szennyeskosárban hosszú ideje uralkodó szokásokat. Tömegben él, az a fontos, amit mások gondolnak. Aztán jöhet a nagymosás...
Egyik reggel
Egyik reggel a buszmegállóban álltam. Még félig aludtam, mint ilyenkor általában. Egyszer csak egy jól szituált, negyvenes évei vége felé járó, szakállas férfi állt elém. Először csak a cipőit láttam meg, mert szokásomhoz híven most is a betont bámultam, ami ilyenkor még bőbeszédűen mesél az előző este történéseiről. Egy tövig szívott cigi és egy megtaposott csokipapír között állt meg. Azt hittem, hogy tüzet akar kérni, vagy megkérdezi, mennyi az idő, esetleg az iránt érdeklődik, hogy elment-e már a 7-es busz. Megpróbáltam a lehető legláthatatlanabb lenni, mert ki nem állhatom a kényszeredett reggeli beszélgetések vadidegen emberek között...
Ahogy azonban a szemébe néztem, éreztem, ez az alak valami mást akar. Hirtelen legalább tíz fokkal lett hűvösebb a levegő, a szellő felerősödött, és tisztán láttam a szemem sarkából, hogy egy ördögszekér bukfencezik keresztül az úton. Nem is értettem, hogy kerül egy ilyen növény a lakótelep közepére.
A férfinak vizenyős, kék szemei voltak, mint a vizsláknak. Eszembe jutott, hogy egyszer azt mondta nekem valaki, ne nézzek kutya szemébe, mert akkor megharap. Kicsit be is paráztam, főleg, mikor közelebb hajolt, és azt mondta:
-Te fogod megváltani a Világot!
Teljesen ledermedtem. A férfi lassan elfordult, és csoszogva továbblépkedett. Én csak a szememmel mertem követni. Odament a nem-messze álló, enyhén lestrapált kukához. Ugyanazt mondta a szemetesnek, mint pár perccel azelőtt nekem.
Megnyugodtam. Legalább nem kell egyedül csinálnom.
Tétovázó könnycsepp
Imént még száraz, hártyás szeméből kicsavart egy cseppet, és az ezüstösen csillogó könny útjára indult. Végiggurult a nagy orr és orca között húzódó völgyben, majd a ráncok segítségével arc körüli pályára állhatott. Lassan kanyarodott be a száj melletti gödröcskébe, ahonnan híres síelőket megszégyenítő profizmussal siklott tovább egészen az áll hegyéig. Itt hirtelen megállt és gondolkozni kezdett. Láthatatlan erő húzta le a mélybe, mégis ösztönösen kapaszkodott az arc ezen utolsó szirtjébe. Most bátran vessem le magam, vagy verjek itt tanyát? - töprengett a könnycsepp. A nemrég még száraz szem mostanra telítve lett a mi kis könnycseppünk anyagával megegyező sós vízzel, melyet a pillák csapkodó mozgása útjára engedett. A patakként legördülő zuhatag, mit sem törődve az általunk imént megkedvelt könnycsepp lelki vívódásaival, utolérte őt, és a mélybe taszította.
Az emberrel is megeshet, hogy nem maga dönt, hanem mások határozzák meg cselekedeteit. Ilyenkor semmivel sem több, mint egy tétovázó könnycsepp valaki állán.
Az emberrel is megeshet, hogy nem maga dönt, hanem mások határozzák meg cselekedeteit. Ilyenkor semmivel sem több, mint egy tétovázó könnycsepp valaki állán.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)